Dayoff#4: a baseball-meccs, amire nem jutottunk el
A sztori az eredeti forgatokonyv szerint ugy tortent volna, hogy a kitchen-staff gyors allovacsorat rendez a campereknek (a kolkok), a councelloroknak (gyereknevelok) es a staffnak (ezek vagyunk mi), hotdog, plasztik poharak es eldobhato tanyerok, aztan mi, a maintenance-ek segitsegevel pillanatok alatt osszepakolunk, hogy a gyerekekkel egyutt elerjuk a baseball-meccset a 25 merfoldnyire fekvo elso igazi varosban Torringtonban. Harom napja ment a huzavona, aminek a vegen azt mondtak, mi is mehetunk.
Persze nem igy tortent. Ujra es ujra be kell bizonyitaniuk, hogy fizetett k-europai munkaero vagyunk, nem tobb.
Egy hetszemelyes suburbanban kaptunk helyet, indulasra keszen hatizsakokkal vartunk, mire a fonok jott, hogy nehany gyereknek nem jutott hely a schoolbus-on, igy szukseguk van a kocsira, szalljunk ki. Kitettek minket es elhajtottak. Persze nem lett volna nehez visszajonni ertunk, felora keses es a dupla meccs elso felerol lemaradunk, de nem igy esett. A ket brit konyhas csaj, akinek sikerult meg bezsufolodnia egy kocsiba meselte, hogy minden gyereknek es taboroztatonak kifizettek a nevetseges otdollaros dijat (majd 200 ember), csak a staffnak nem (plusz 8). Osszehasonlitaskeppen: egy gyerekert a kethetes session reszvetelre 2000$-t kapnak fejenkent, negy session van, 100-150 camperrel.
Camplife, rabszolganezetbol. Ha valakinek neadjisten illuzioi lennenek a banasmoddal kapcsolatban, az inkabb ne jelentkezzen ilyen nyari taborba. Bar eredetileg (a Camp Leaders szerint) ez ugye egy “cultural exchange”-program.
